Mondanom sem kell, a könyvbemutató után igencsak kedvet kaptam a Z generációhoz. Azóta közelebbről is megismerkedtem a kötettel, és változatlanul meleg szívvel ajánlom ismerőseimnek.
A formás, sötét rózsaszín könyv a 350 oldalas terjedelem ellenére igen könnyű, köszönhetően az igényes papírválasztásnak. A borító hátsó füle elrejti a vonalkódot, az elsőre viszont nyugodtan jöhetett volna néhány figyelemfelkeltő idézet. A tipográfia tetszetős, mindössze azt a néhány árvasort illett volna kiküszöbölni, hogy a szakmabeli is elégedett mosollyal az arcán dőljön hátra olvasás közben…
…és hát lehetőleg ne egy járművön utazva. Merthogy a kötet akármennyire is légies megjelenésében, nem egy könnyed olvasmány. Ezzel azonban senkit nem szeretnék elriasztani, mindenképp megéri belefeledkezni, sőt a tartalom sok szempontból továbbgondolásra érdemes. Ha nem is tartozunk a Z generációhoz (vagyis nem 1995–2010 között születtünk), nem nevelünk ilyen korú gyermeket, és nem is oktatjuk őket semmilyen formában, akkor is nap mint nap találkozhatunk képviselőivel. Tudjuk, hogy minden generációnak megvannak a maga nehézségei, és a kamaszkor sosem könnyű, a Z-sek ellenben új kihívásokkal néznek szembe. Az Információs Korban rengeteg hír jut el hozzájuk, amit értelmileg többnyire fel is dolgoznak, érzelmi szinten azonban még nem elég érettek hozzá.
A könyvben végig érződik egyfajta felelősségtudat, hiszen az idősebb generációk felelnek azért, hogy a fiatalabbak életét élhetőbbé tegyék. Csakhogy mi nem éltük meg azokat a helyzeteket, amik a média térhódítása, az internet létszükségletté válása következtében a Z generáció mindennapjait jelentik. Éppen emiatt nem tudjuk pontosan, mitől is kellene védenünk őket. Tari Annamária pontról pontra feltárja a koraérettségtől a tanulási nehézségeken át egészen a szexualitásig, miben (lehet) más ez a generáció. Persze a problémák megoldásának kulcsa a megértés mellett a hatékony kommunikáció.
Noha a legidősebb Z generációs fiatal közel 17 éves, mégsem hiszem, hogy ez a könyv elsősorban nekik szólna. Inkább a szülő, tanító/tanár nézőpontja érvényesül. A fejezeteket az Y generációnál megszokott életszerű szituációk nyitják, melyek érzelmekkel teli, megoldhatatlannak tűnő konfliktusokat tárnak elénk. A feszült helyzeteket követően megnyugtatóan hat a szerző didaktikus szövege, ahogyan végigvezet bennünket a Z generáció problémáin a családban betöltött szerep, a kortárs csoportoknak való megfelelés, az iskolában elvárt teljesítmény és a média hatásának kezelése mentén. Az egyes fejezeteket egymástól függetlenül is olvashatjuk, mert ami a megértés szempontjából szükséges, az – más kontextusban – megismétlődik. Egyedül a túl hosszú idézeteket lett volna érdemes inkább átfogalmazni, mert a szakszövegek olykor monotonná és túlontúl szakmaivá teszik Tari Annamária egyébként lendületes és könnyen érthető fogalmazásmódját.
A Z generáció egy pszichológiai nézőpontú társadalomrajz. A szerző erénye, hogy nem ítélkezik, hanem igyekszik feltárni az okokat, miért olyan, amilyen ez a generáció. Nem haladásellenes, a jelen kor problémáit reálisan látja. Ez a könyv látszólag sokkal inkább szól a Z-seket nevelő szülőknek, szülőkről, mint a fiatalokról, ugyanakkor éppen ezáltal helyezi őket a középpontba.
Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az információs korban. Budapest, Tericum, 2011. 348 oldal.
A bejegyzés a TotáLiber blogon megjelent írásom utánközlése.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.