Nerina blogja

Élményeim a könyvek világából

Árnyvadászok a viktoriánus Angliában
Cassandra Clare: Az angyal

az_angyal_boritokep.jpg

Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok – az ember azt hinné, ebből a témából már nem lehet többet kifacsarni. Cassandra Clare azonban még mindig képes volt kreatívan hozzányúlni ezekhez a mítoszokhoz, és olyan regényvilágot alkotni, amiben nem csak tizenévesként lehet jó elmerülni.

az_angyal.jpgAz angyal egy összetett világban játszódik, amelynek alapját az árnyvadászok adják. Olyan emberek ők, akik Ráziel angyal vérének köszönhetően különleges képességekre tettek szert, így fel tudják venni a harcot az emberiséget fenyegető démonokkal. Háborújukban vámpírok, boszorkánymesterek, vérfarkasok és tündérek személyében segítőkre, illetve ellenlábasokra találnak. Clare olyannyira izgalmas és szerteágazó világot épített, hogy már több népszerű könyvsorozata is megjelent, amelyek itt játszódnak.

A szerző akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor megjelent A végzet ereklyéi – Csontváros című mozifilm, amely az azonos című trilógiáján alapult. (A közepesre sikerült film után nemrég indult a Shadowhunters – Árnyvadászok című sorozat, amely ugyan hűen és színesen mutatja be a világot, ám a szereplőgárda egyelőre nem tűnik túl ígéretesnek.) A végzet ereklyéi könyvsorozat első három részét követően kezdte el Clare megjelentetni a Pokoli szerkezetek trilógiát, amelynek első kötete Az angyal.

Ez a könyv a viktoriánus Angliába kalauzol bennünket, a történet 1878-ban játszódik. Közelítőleg abban az időben járunk, amikor Bram Stoker Drakulája is az utcákat járta, az ő regénye ugyanis az 1890-es évekre tehető. Nem véletlen tehát, hogy a fantasyregények szerzői szívesen választják ezt a kastélyokkal, fűzős-krinolinos ruhát viselő kisasszonyokkal és lovagi erényekkel felruházott férfiakkal megálmodott kort.

A regény in medias res-szerű Prológussal nyit, amelyben két árnyvadászt – Willt és Jemet – ismerhetünk meg „munka közben”. Aki nem ismeri a történetvilágot, annak azért lehet érdekes egy ilyen felütés, mert az árnyvadász lét lényegét kapja egyetlen jelenetben. Emellett azért is figyelemfelkeltő, hogy vajon hova is vezetnek a szálak – amit azonban csak a könyv közepe táján tudunk meg. Addig is megismerkedünk a történet központi szereplőjével, Theresa Grayjel, vagyis Tessával. Idegenként kerül bele ebbe az emberi valóságon túli világba, és ahogy lassan feltérképezi, úgy van módja az elbeszélőnek az ő szemén keresztül az alapjaitól indulva megmutatni az olvasónak. Tessa fokozatosan fedezi fel képességeit, származását. A regény az ő múltjának felfejtése és az ebből adódó bonyodalmak köré szerveződik.

A Pokoli szerkezetek sorozat A végzet ereklyéi előzménytrilógiája, ám az első kötet sokban hajaz a Csontvárosra, noha más a kor (a jelen helyett 1878) és a hely (New York helyett Anglia). Mindkét történetben a tizenéves főhősnő (Clary ~ Tessa) a központi alak, aki ugyan származását tekintve tagja az árnyvadászok világának, de ezt csak a regény indulásakor fedezi fel. Segítségére van egy makacs és távolságtartó, de jószívű árnyvadász (Jace ~ Will), annak harcostársával (Alec ~ Jem) pedig szerelmi háromszög kezd kialakulni. A karakterek nem térnek el eléggé egymástól, és ezt nem lehet annyival elintézni, hogy egymás leszármazottai. Sőt konkrét jelenetek is hasonlóságot mutatnak: a történet elején a lány megmentése, később titkos leskelődés információszerzés céljából, majd egy zárt körű összejövetel, amire főhőseink beszöknek, és egy korábban szövetségesnek hitt karakter árulása.

A történetek közt húzódó különbségek azonban felkeltik annyira az olvasó érdeklődését, hogy ne érezze úgy, mintha teljesen ugyanazt olvasná. Ez egyrészt a szereplők viszonyában érhető tetten, akik a viktoriánus kor szokásainak megfelelően magázódnak és udvarias távolságot tartanak – ami helyenként már-már viccesnek hat a mai olvasó szemszögéből. A kor nőképe és az árnyvadász lét sajátos módon ütközik Jessamine karakterében: a lány igyekszik a megmentendő, törékeny hölgyet játszani, és nem akar részt vállalni a démonokkal szembeni küzdelemben, ugyanakkor bátran harcol ellenségeivel, ha a helyzete rákényszeríti. Másrészt különbözik a két történet az ellenfeleket illetően: A végzet ereklyéi sorozatban végső soron árnyvadászok ellen kell harcolniuk a főhősöknek, míg a Pokoli szerkezetekben – a címből következően – emberszerű gépekkel.

Aki már elmerült Cassandra Clare világában, és tetszett neki, annak bátran ajánlom, hogy vegye kezébe Az angyalt, mert nem fog csalódni, a szerző hozza a megszokott színvonalat. Aki viszont most gondolkodik azon, hogy belekezdjen, számítson rá, hogy a regény elsősorban fiataloknak szól, így – a sok izgalmas kalandon túl – ennek a korosztálynak a mindennapi problémáival fog találkozni a könyv lapjain is.

Cassandra Clare: Az angyal. Pokoli szerkezetek – Első könyv. Fordította: Kamper Gergely. Szeged, Könyvmolyképző, 2013. 472 oldal.

 

A borítóképhez felhasznált fotó forrása
Pexels.com

A bejegyzés trackback címe:

https://nerina.blog.hu/api/trackback/id/tr848310450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Nerina blogja

Könyvélményekről és egyéb könyves témákról egy szerkesztő-korrektor tollából. (Ha felvennéd velem a kapcsolatot, itt megteheted.)

A borítókép Ylanite Koppens munkája a Pexels.com-ról.

Mostanában olvasom

süti beállítások módosítása