Ha saját vállalkozásba fogunk, hamar eljutunk oda, hogy szükségünk lesz névjegyre. A legegyszerűbb persze, ha megkérünk egy profit, hogy készítse el, de azért nem árt, ha előtte néhány dolgot átgondolunk – különösen, ha mégis úgy határozunk, mi magunk vágunk bele.
Részlet a Mátrix című filmből (A kép innen)
Döntsük el, mi legyen rajta!
Elsőre triviálisnak tűnik, hogy az ember írja rá a nevét és az elérhetőségeit, na meg jelezze, mivel is foglalkozik… De vajon a füstjelektől a galambpostáig tényleg minden olyan csatornát fel kell tüntetni, amin keresztül kapcsolatba léphetnek velünk? Ha például szabadúszó webfejlesztőként dolgozunk, nem valószínű, hogy szükséges a postacímünk, sőt a nevünk és a szakmánk mellé tulajdonképpen elég csak egy QR-kódot tenni, ami a honlapunkra mutat. A potenciális ügyfél úgyis utánanéz a munkánknak az interneten, a weboldalunkon pedig minden fontos elérhetőségünket megtalálja. Minél kevesebb adatot tüntetünk fel a névjegyen, annál szellősebb lesz – és ha több a hely a kártyán, akár nagyobb betűkkel is dolgozhatunk.
Ragadjuk meg a szolgáltatásunk lényegét!
Igaz, hogy ma már egyre inkább megy ki a divatból a névjegykártya, de vannak olyan helyzetek, amikor mégis jó, ha van. Fontos azonban, hogy a mi kártyánk valahogy kiemelkedjen a tömegből, hogy megjegyezzenek bennünket. Ha ötletes / humoros / megdöbbentő, vagyis valamilyen érzelmi hatást kelt, jó úton járunk. Már csak meg kell próbálnunk mindezt úgy elérni, hogy kapcsolódjon valahogy a szakmánkhoz, illetve az általunk nyújtott szolgáltatáshoz. Egy korrektor például korrektúrajelekkel dolgozik, a tördelő passzerjelekkel és színellenőrző csíkokkal látja el a nyomdának előkészített (színes) anyagot – akár ezeket a jelöléseket is felhasználhatjuk egy névjegyen. Ezek persze belső szakmai poénok, de ha főleg olyanoknak szánjuk a kártyánkat, akik értik az utalást, máris sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet.
Rendezzük el a tartalmat!
Ez talán a dolog legnehezebb része: minden legyen rajta a kártyán, de azért mutasson is jól. Ha elég nagy helyet foglal el a szakmánkat jelképező szimbólum (vagy akár a saját logónk), akkor érdemes ehhez igazítani a szöveget. A QR-kód például jó sorvezető volt ahhoz, hogy a szavakat is azonos szélességben rendezzem el; a színeket és a lefelé folyó szöveget pedig a Mátrix inspirálta. A fordító névjegyénél egy papíralapú szótár elrendezését próbáltam visszaadni – persze, tudjuk, hogy a mai fordítók már sokszor csak online eszközöket használnak.
Nyilván ennél a pontnál még nem ér véget a névjegykészítés folyamata: el kell dönteni, milyen papírra nyomtassuk, és milyen felületkezelést kérjünk. Jól mutat, ha matt felületen fényes formalakkot használunk, például a kártya hátoldalán feltüntetjük még egyszer a nevünket vagy a vállalkozásunk nevét. Az sincs kőbe vésve, hogy a kártya milyen méretű legyen – lehet akár négyzet vagy kör alakú is –, de vegyük figyelembe, hogyan lehet majd tárolni. Ezek a megoldások persze mind növel(het)ik a költségeket. Ebben a bejegyzésben elsősorban arra törekedtem, hogy néhány olyan ötletet mutassak be, amelyek segítségével fix méret mellett csak az elrendezéssel játszva kreatívabbá tehetjük a névjegyünket.
A névjegyeken szereplő betűtípusokat csak és kizárólag a bejegyzés elkészítéséhez, tehát nem kereskedelmi célra használtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.