Nerina blogja

Gondolkodtál már azon, hogyan jött létre az emberi kultúra? Foglalkoztatott már a kérdés, hogy mit ér az emberi élet? Törted már a fejed olyan gondolatokon, hogy mi a hit, a szerelem vagy az igazságosság? Ha igen, akkor ez a könyv neked való.

Már önmagában is olvasócsábító Ki vagyok én? címmel könyvet kiadni, pláne ha még a nehezen értelmezhető És ha igen, akkor hány? kérdés is csatlakozik hozzá. Az alcím – Gondolatok az élet értelméről egy átmulatott éjszaka után – azonban még megfejeli ezt a kísértést, hogy az ember mindenképp leemelje a polcról. A mézes­madzag talán egy kicsit túl édes is, mert ahogy a kötet eredeti, német alcíme jelzi (Eine philosophische Reise, vagyis Egy filozófiai utazás), nem egészen arról van szó, amit a magyar alcím sugall. Az élet értelmének keresése legalább annyira slágertéma napjainkban, mint a boldogság kutatása, de azért a könyv ennél egy kicsit többről szól. Az átmulatott éjszaka emlege­téséből pedig valami leheletkönnyű, vicces és kevés mondanivalójú regényre számítanánk. De akkor hogy is jön össze mindez?

A Bevezetésből hamar kiderül, hogy a főcím az, ami egy kapatos éjszaka mámoros agyszüleménye, de minthogy egy filozófus mondta egy filozófusnak, jóval több mindent ért(het)ett alatta. A szerző ennek az alapkérdésnek ered nyomába a filozófia berkeiben, és kalauzolja egyre mélyebbre az olvasót a miértek kutatásának erdejébe. A Bevezetés közepén ugyan ijesztően tudományos fejtegetésekbe kezd, de ez ne riasszon el senkit, a kötet többi része ennél jóval laikusbarátabb. A fejezetből kiderül továbbá, hogy mi adta az ötletet a könyv tagolásához (Mit tudhatok?, Mit kellene tennem?, Mit remélhetek?): Immanuel Kant fogalmazta meg ekképpen az emberiséget érintő leglényegesebb kérdé­seket. (Kant még hozzátette a Mi az ember? kérdést is, de a szerző erre nem tér ki külön, mert a többi fejezet magában foglalja a választ.) Ezek a főfejezetek további alfejezetekre oszlanak, és mindegyikhez kapcsolódik egy-egy város – innen az utazáshasonlat.

A Mit tudhatok? című rész az emberiség kialakulását követi nyomon. A szerző tényekre építi állításait, így a filozófia szűrőjén keresztül számos tudományág kutatásait elemzi a régészettől kezdve az idegtudományon át egészen a nyelvészetig. Stílusa egyáltalán nem tankönyvízű: úgy képes filozófusokat, gondolkodókat bemutatni, hogy közel hozza őket az olvasóhoz. Betekintést nyújt az életükbe, megmutatja emberi oldalukat, mégis több és izgalmasabb lesz az eredmény, mintha csak önéletrajzokat rakosgatna egymás után.

A három közül a legterjedelmesebb, a Mit tegyek? című rész gondolkodtatott el a leg­inkább. Az ebben található fejezetek (16 írás, míg az elsőben-utolsóban 9-9) etikai és morális kérdéseket fejtegetnek, igyekeznek kiszélesíteni a jó és a rossz közötti átmeneti sávot. Az Ember a hídon című fejezetben például a következő morális problémával kerülünk szembe: egy irányíthatatlan villamos halad öt ember felé, mi az irányító­fülkében vagyunk, és döntenünk kell, hogy átkapcsoljuk-e a váltót. Ha igen, akkor csak egy embert üt el a villamos. A helyzet variánsában egy hídon állunk, ahonnan ha lelö­künk egy embert, azzal meg tudjuk állítani a villamost. E dilemmán több mint 300 ezer ember gondolkodott már el, és a válaszadók nagy része az első esetben elfordította volna a kapcsolót, hogy megmentse az öt embert, a második szituációban azonban csak minden hatodik lökte volna le a hídon ácsorgót. Holott mindkét esetben egy (vagy öt) ember haláláról kellett dönteni.

Még izgalmasabb morális dilemma elé állít Az emberi méltóság születése című fejezet: egy kórházban véletlenül rossz szinten szállunk ki a liftből, és mire észbe kapunk, tévedésből egy híres hegedűművészhez kapcsolva találjuk magunkat, aki csak úgy maradhat életben, ha keringési rendszere kilenc hónapon keresztül össze van kötve a miénkkel. Szerencsére általában nem ilyen sokkoló módon indul ez a háromnegyed év, de Judith Jarvis Thomson filozófiaprofesszor példája jól szemlélteti a nem kívánt terhesség problémakörét. Precht több fejezetben is érinti a Milyen jogai vannak az embriónak?, Dönthetünk-e egy másik ember életéről? kérdéseket, így az abortusz mellett az eutanázia és a klónozás témaköre is terítékre kerül.

A Mit remélhetek? című rész több olyan témát jár körül, amelyekről az emberek általában gondolkodni szoktak (pl. boldogság, szerelem, szabadság, Isten). Tíz–húsz oldalas fejezetekben nyilván nem lehet megváltani a világot, de felmerülnek olyan kérdések, amelyekre a könyv elolvasása után tovább lehet keresni saját feleletünket. Az élet értelmére sem egy konkrét számot kapunk válaszul, hanem inkább iránymutatást, hogy merre érdemes tovább keresgélni.

A kötetet elolvasva világossá válik, hogy a borítón látható kávésbögre nem a másnapos­ság kínjainak enyhítésére céloz, hanem az elme felfrissítésére. (A kávésbögrére, a kávé felszínén úszó kérdőjelre és a narancsszínű főcímre egyébként adná magát egy kis fényes formalakk vagy dombornyomás, bár ez túlontúl elbulvárosítaná a könyv megjele­nését.) Mert bármilyen könnyed stílusban is ír a szerző, azért bizonyos részeknél igencsak oda kell figyelni, ha mindent maradéktalanul meg szeretnénk érteni. Mégsem a filozófusoknak szól ez a könyv, és nem is csak feltétlenül a filozófiarajongóknak. Éppen itt volt az ideje, hogy a filozófia tudományából kiindulva is szülessenek olyan népszerűsítő-ismeretterjesztő könyvek, amelyek pszichológiai megfelelőjével roskadásig teltek a boltok polcai.

Richard David Precht: Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány? Gondolatok az élet értelméről egy átmulatott éjszaka után. Fordította: Bozai Ágota. Budapest, HVG Könyvek, 2012. 396 oldal.