Nerina blogja

Sallangmentes, szórakoztató történet helytállásról, becsületről és hagyományőrzésről az orkok törzsi társadalmában – erről szól a Warcraft-film előzményét feldolgozó kötet.

Akinek az orkokról hozzám hasonlóan A Gyűrűk Ura gonosz és ocsmány lényei jutnak eszébe, az tévúton jár – legalábbis nagyrészt. Még a 2016-os, Warcraft: Kezdetek című film is inkább az emberek világára helyezi a hangsúlyt, és az orkok legtöbbjét vad és barbár lényeknek ábrázolja. Ezzel szemben a Warcraft: Durotan című kötet a Dérfarkas klán törzsfőnöke, Durotan útját mutatja be, és jóval árnyaltabb képet fest az orkokról.

A történet Draenor csodás világába vezet bennünket, ahol ezek az emberszerű, bár nálunk azért jóval nagyobb és testesebb lények élnek törzsi társadalomban. A Dérfarkasok klánja halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytat, sorsukat hitük szerint a Tűz, a Víz, a Levegő, a Föld és az Élet Szelleme egyengeti. A törzs a nevét hatalmas hátasairól kapta – vagy a farkasokat nevezték el a törzsről, nem tudni –, az állat és lovasa között pedig különleges, életre szóló kapcsolat alakul ki. A filmben ezt egyetlen jelenetbe igyekeztek belesűríteni: amikor a földre terített ork segítségére sietne farkasa, az emberi sereg parancsnoka, Lothar az ork torkához illeszti kardját, és megfenyegeti a farkast, hogy megöli a gazdáját, ha nem hátrál meg. Az állat pedig, mintha értene a szóból, odábbáll.

A regény egy vadászat leírásával veszi kezdetét: Durotan, a törzsfő, Garad fia életében először ejt el egy hasított patájút. Ez a pár oldalas jelenetleírás is elég ahhoz, hogy a szerző bepillantást engedjen a törzs erkölcsi kódexébe, hiszen megtudjuk, hogy a Dérfarkasok nem élvezetből ölnek, hanem igyekeznek minél kíméletesebben, egyetlen döféssel leteríteni a zsákmányt, majd pedig köszönetet mondanak a Szellemeknek és az állatnak a húsért. Vadászatukat azonban félbeszakítja egy idegen, zöld bőrű ork érkezése, aki nem más, mint Gul’dan, a boszorkánymester. Már az sincs a Dérfarkasok ínyére, hogy láncra vert rabszolgát hurcol magával – lévén, hogy a rabszolgatartást elítélik –, de fennhéjázó ajánlata, hogy csatlakozzanak az orkseregekből álló Hordához Gul’dan vezetése alatt, végképp felszítja a törzs haragját. A boszorkánymester nem mást ígér, mint egy virágzó új világot a haldokló Draenor helyett, ha a zászlaja alatt harcba szállnak a Dérfarkasok a meghódítandó területekért.

Garad büszkén elutasítja az ajánlatot, és noha a törzs legszívesebben lemészárolná Gul’dant, a hagyományokat betartva mégis útjára engedik. Noha ekkor még kevés jel utal rá, de a klán – és Draenor – már rég túljutott aranykorán. Hamarosan Durotanra száll a törzsfői státusz, és egy hanyatló világban kell helyt állnia, ahol egyre fogy az élelem, a Szellemek látszólag ellenük fordulnak, és az otthonukat is hátra kell hagyniuk. A történet központi kérdése, hogy vajon a becsület, az erkölcs, a hagyományok erősebbek-e az éhségnél. Gul’dan ajánlata – és vele együtt a behódolás – elképzelhetetlennek tűnik egy olyan helyzetben, amikor még van élelem, és a törzs virágzik, de vajon mennyi nélkülözés és csapás elszenvedése kell ahhoz, hogy Durotan és vele együtt a klánja engedjen az elveiből a fennmaradás érdekében.

A regény morális dilemmája ugyanakkor nem tisztán fekete vagy fehér, hiszen bármennyire is nemesnek tűnik a Dérfarkasok klánja, nekik is megvannak a maguk barbár szokásai. Ilyen például, hogy a nem elég fejlett utódokat felnőttkorba lépve, némi élelemmel ellátva, elküldik a törzstől, hogy ne gyengítsék a klánt. Ha túlélnek és megerősödnek, az év egy bizonyos napján visszatérhetnek a törzshöz, és újra befogadják őket. De a halálig tartó párbaj, a mak’gora sem éppen humánus szokás, hiszen akár egy nézeteltérés is kirobbanthatja, és a kihívás elutasítása szégyent von maga után.

A könyvet olvasva számos olyan apróság egyértelműbbé vált számomra, amelyet a film csak egy-egy apróbb jelenetben próbált érzékeltetni. Durotan és Draka kapcsolata például a kedélyes csipkelődő viszonyon túl egy erős egység, amit az együtt átélt nehézségek formáltak olyan erőssé. A kötet ugyanakkor nemcsak azok számára lehet érdekes, akik kíváncsiak a film előzményére, hanem azoknak is, akik szeretik a becsületről szóló történeteket és a fantasyt. Akik pedig eleve olvasták a többi Warcraft-könyvet, már csak ezért is fel fogják lapozni ezt a kötetet is.

Christie Golden: Warcraft: Durotan. Fordította: Oszlánszky Zsolt. Szeged, Szukits, 2016. 264 oldal.