Kicsit félve vettem a kezembe Seligman könyvét: tartottam tőle, hogy ez is csak egy újabb mű a boldogságkeresés témájában, és nem nagyon fog újat mondani. Olvasás közben azonban kellemesen csalódtam, hiszen az Autentikus életöröm jóval több egy átlagos önsegítő könyvnél.
Martin Seligman elismert pszichológus, Csíkszentmihályi Mihállyal együtt a pozitív pszichológia alapítója. 2002-ben írta meg Authentic Happiness című kötetét, amelyben az irányzat addigi kutatásaival alátámasztva igyekezett bemutatni, hogyan is élhetünk boldogabb életet. A hedonisztikus életen túl megkülönbözteti egymástól a jó élet és az értelmes élet fogalmát, és ezek egyikének elérését tekinti a boldogság kulcsának.
Az Autentikus életöröm három nagyobb részre tagolódik: az elsőben a pozitív érzelmekről tudunk meg többet, a másodikban tesztek segítségével járhatunk utána személyes erősségeinknek, a harmadikban pedig megtudhatjuk, ezeket hogyan lehet eredményesen használni az élet különböző területein.
Az első három fejezet tulajdonképpen bevezetésnek tekinthető. Szó van arról, miért fontos az életünkben a derű (többek közt a boldog emberek tovább élnek), hogyan indult útjára a pozitív pszichológia (Seligman személyes hangvételű visszaemlékezései színesítik a szöveget), és milyen előnyös hozadékai vannak annak, ha növeljük a boldogságot az életünkben. Fontos kiemelni, hogy a szerző nem A titok eszmevilágát követi – abszolút optimistán állni mindenhez –, hanem a realitás talaján mozog.
A negyedik fejezetben megtudjuk a boldogság képletét, amely az általános beállítódottságunkból, a külső körülményekből és az általunk ellenőrizhető tényezőkből áll. A boldogságunk szintje részben velünk született, így ha alapvetően szomorúbb beállítottságúak vagyunk, meg kell dolgoznunk a boldogabb életért. A körülmények közül a pénzt emelném ki: csak egy bizonyos szintig igaz az, hogy a pénz boldogít, ha afölött keresünk, már nincs számottevő hatása.
Az ötödik, hatodik és hetedik fejezet az ellenőrizhető elemekkel foglalkozik, pontosabban a múlt, a jelen és a jövő idődimenziójára osztva tárgyalja ezeket. A jövővel kapcsolatban például nem mindegy, milyen a hozzáállásunk: ha egy kudarcot alkalmi jellegűnek tekintünk, sokkal könnyebben túl tudunk jutni rajta, mint ha az egész személyiségünk kudarcának tartanánk.
A nyolcadik és kilencedik fejezet az erősségekkel és erényekkel foglalkozik. Összesen huszonnégy erősség közül kell kiválasztanunk egy teszt segítségével, melyek illenek ránk a legjobban, illetve melyek a legkevésbé. Seligman szerint minél többször kell használnunk az erősségeinket – ez az út vezet el a jó élethez. A gyengeségeinket viszont nem szükséges fejlesztenünk, hiszen erősségeink ellensúlyozzák azokat.
A tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik fejezet témája a munka, a szeretet és a gyermeknevelés, a tizenharmadik pedig a könyv összefoglalása. Az utolsó fejezet az értelmes élet definícióját adja: amikor az erősségeinket arra használjuk, hogy előbbre vigyük „a tudás, mindenhatóság és végtelen jóság ügyét”.
Az Autentikus életöröm azoknak való, akik megcsömörlöttek az önsegítő könyvek áradatától, de még mindig keresik a boldog élet kulcsát. Nem könnyed olvasmány, ám érdemes próbát tenni vele, mert hasznos életvezetési tanácsokat adhat.
Martin E. P. Seligman: Autentikus életöröm. A teljes élet titka. Győr, Laurus Kiadó, 2008. 382 oldal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.