A névjegytervezés jó móka, és látszólag seperc alatt megvan. Ám ahogy az ember elkezd megismerkedni a tipográfiával, rájön, hogy rengeteg apróságra kell figyelni. Ezúttal a barokk és a klasszicista stílus jellemvonásait igyekszem megidézni.
A METU tipográfus szakirányú továbbképzésén az egyik feladat az volt, hogy különböző stílusú névjegyeket tervezzünk, lehetőleg egyedi monogrammal ellátva. A reneszánsz stílusról itt írtam, ehhez képest a barokk esetében sokkal díszítettebb, míg a klasszicizmus jegyében egyszerű és letisztult megjelenésre törekedtem. (Az alábbiakban bemutatott névjegyeken valótlan adatok szerepelnek. Ha írnál nekem, itt megteheted.)
A betűtípusok csoportosítására nézve Bo Bergström Bevezetés a vizuális kommunikációba (ford.: Jámbor Noémi Katalin et al. Budapest, Scolar, 2009) című könyvéből tájékozódtam. A reneszánsz antikvák vonalvezetéséhez képest a barokknál nagyobb a kontraszt vékony és vastag vonások között, és a betűk talpa nem lekerekített, hanem hegyes. Ide tartozik a Baskerville, a Caledonia és a Caslon betűtípus (102). A bal oldali névjegyen az Adobe Caslon Pro, míg a jobb oldalin a Baskerville Ten Pro fontot használtam, a keretekhez pedig a Baroque Borders PT-t. (Utóbbi egyébként csak és kizárólag keretek részleteiből áll, betűk és számok egyáltalán nincsenek benne.)
A barokk idején készült nyomtatványoknál sokszor középre zártan rendezték el a címeket úgy, hogy a sorok egyre rövidebbek voltak, és lefelé mutató háromszöget formáztak. Ilyen például Misztótfalusi Kis Miklós Mentségének címlapja, ami a bal oldali névjegyet inspirálta. A jobb oldalin már a monogramot is elhelyeztem: az M-et mintegy körülöleli a kis o. A szöveg elrendezésénél az ugráló számok mellett arra is ügyelni kellett, hogy a kukacjelben az a alapvonala egybeessen a többi betűvel, ezért
–0,7 pt eltolást alkalmaztam.
A képek forrása: OSZK és Wikipédia
A klasszicista antikvák jellemzői a Bergström-könyv szerint a vékony-vastag vonalak erős kontrasztja, a vékony, vízszintes talpak és a függőleges betűtengely. Ide sorolható a Bodoni, a Didot és a Wallbaum betűtípus (102). A klasszicista névjegyekhez a Didot fontot használtam. Kezdetben Diderot enciklopédiájának (Encyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers) egy oldala inspirált, amely az emberi tudás jelképes rendszerét ábrázolja: a szövegrészeket sokszor kétfelől is közrefogó kapcsos zárójeleket vettem át. Hogy ne kelljen kukacjelet használni, belül is kapcsos zárójelbe tettem az at szócskát, ám ez túlzottan hangsúlyossá tette az e-mail-cím közepét.
A színes változatoknál igyekeztem valahogy a monogramot is elhelyezni. Az M lábába kapaszkodó o talán egy fokkal jobb megoldás, mint az O-ban ücsörgő m betű, mivel utóbbi esetben inkább a keresztnév kezdőbetűjére helyeződik a hangsúly.
Személy szerint a színes barokk névjegyet nagyon kedvelem, és az utolsó klasszicistát sem tartom rossznak, noha tisztában vagyok vele, hogy ezeknél is lehet még sokkal, de sokkal jobbat tervezni. A script és fraktúr névjegyeim közt is akad majd említésre érdemes.
A névjegyeken szereplő betűtípusokat csak és kizárólag az egyetemi feladatok elvégzéséhez, tehát nem kereskedelmi célra használtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.