Névjegyet tervezni gyerekjáték – gondolhatná, aki még nem próbált meg bizonyos stílusok mentén, minél profibb munkát létrehozni. Elsőként a reneszánsz stílus jegyeivel ismerkedtem.
Történt pedig, hogy 2016 tavaszán felvételt nyertem a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) tipográfus szakirányú továbbképzésére. A tantárgyakra természetesen folyamatosan készülni kellett (volna), így többek közt különböző stílusú névjegyeket is terveztünk. Az adatokon kívül lehetőség szerint a monogramunkat is meg kellett jelenítenünk valamilyen sajátos formában, akár a betűket egybeolvasztva. Ebben a bejegyzésben arról a rögös útról rántom le a leplet, ahogy reneszánsz stílusú névjegyeket próbáltam tervezni eleinte minimális hozzáértéssel, majd a sok segítségnek és inspirációnak hála egyre jobb eredménnyel. (Az alábbiakban bemutatott névjegyeken valótlan adatok szerepelnek. Ha írnál nekem, itt megteheted.)
Hogy melyik stílushoz melyik betűt érdemes használni, arról Bo Bergström Bevezetés a vizuális kommunikációba (ford.: Jámbor Noémi Katalin et al. Budapest, Scolar, 2009) című könyvéből tájékozódtam. Eszerint a reneszánsz antikvák jellemzője, hogy a betűk lágy formájúak, a talpuk lekerekített, a tengelyük pedig enyhén dőlt. Ide sorolható többek közt a Garamond, a Goudy és a Palatino betűtípus (102).
Ezek közül elsőként a Garamondra esett a választásom. Eleinte nem variáltam sokat a szöveg elrendezésével: minden lényegi információt beraktam egymás alá, a vezetéknév kezdőbetűjét pedig iniciálészerűen kiemeltem, és föléraktam egy kis levélkét mintegy jelezve, hogy az M környezetét majd egyszer egy illuminátor szépen kidíszíti. Nos, az első próbálkozásról nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy kissé unalmas (vagy inkább siralmas). Vajon a reneszánsz idején használtak kukacjelet? Aligha. És a telefonszámot nem lenne szebb ugráló számokkal írni? Ja, hogy olyan is van?… Az se segített sokat a dolgon, hogy a levélkét lecseréltem egy o betűre, hogy legalább a monogram meglegyen: így leginkább Mionta vagy Ominta Orsolyára kereszteltem át a hölgyet.
A képek forrása: Wikipédia és Ren Fair Shoppe
Nem volt más hátra: inspiráció után kellett néznem. A reneszánsz kertek formája megragadta a figyelmem, a sarkak lekerekítését is innen vettem. Próbálkoztam dupla köríves alakzattal, mint amilyen a jobb alsó minta a fenti képen, nem sok eredménnyel, így végül is a középen levő szökőkút alakján akadt meg a szemem. Háttérként olyan mintát szerettem volna, amilyen a fenti ruhaszöveten is szerepel: a Bourbon-ház liliomszimbóluma, a fleur de lis jelenik meg rajta. (Ingyenes képgyűjtő oldalakon viszont csak valami pirosas virágmintát találtam helyette.)
A betűtípust ezúttal lecseréltem Palatino Linotype-ra. A végeredmény egész vállalható lett, de azért a reneszánsz nem tartozik a kedvenceim közé. A barokk stílussal talán valamivel többre mentem – de azt majd egy következő bejegyzésben mutatom meg.
A névjegyeken szereplő betűtípusokat csak és kizárólag az egyetemi feladatok elvégzéséhez, tehát nem kereskedelmi célra használtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.