Elsőre talán könnyűnek tűnik fraktúr vagy kézírás betűkkel névjegyet tervezni, hisz csak választunk egy betűtípust, és elég mindent azzal írni. De van, hogy ez mégse működik. Most néhány kísérletezgetést mutatok be ilyen típusú betűkkel.
Ezúttal is a METU-s tipográfus képzésen elkövetett névjegyeimből válogattam. A feladat az volt, hogy a fraktúr, illetve a kézírásos (szkript) betűkép jegyében alkossunk kártyákat. (A reneszánsz névjegyeimről itt, a barokk/klasszicista stílusúakról pedig itt írtam. A bejegyzésben bemutatott névjegyeken valótlan adatok szerepelnek. Ha írnál nekem, itt megteheted.)
Mind a fraktúr, mind a kézírásos betűkről elmondható, hogy ha túlzottan díszített formát választunk, az megnehezíti a szöveg olvasását. Márpedig egy névjegykártyán minden információ fontos. Ezért igyekeztem olyan betűtípusokat választani, amelyek jól olvashatóak. Szempont volt továbbá, hogy a betűkészlet – a szövegből adódóan – tartalmazzon hosszú ő betűt is. Ez igencsak korlátozta a használható fontokat, hiszen hiába van rengeteg ingyenesen letölthető (és akár kereskedelmi célra is ingyen használható) font a neten, ha nem tudunk minden magyar ékezetes betűt megjeleníteni vele.
Részlet a Fraktur Mon Amour című könyvből (A kép innen)
A fraktúr névjegyekhez az UnifrakturMaguntia21 fontot használtam, amelynél a 21-es változatban a betűk formája jobban hasonlít a ma megszokott írásképhez (például a sima UnifrakturMaguntia k betűjét a felületes szemlélő összekeverheti egy t-vel). Inspirációként a Fraktur Mon Amour című könyvet nézegettem, a kör alakban elrendezett m betűk ragadták meg a fantáziámat. Próbálkoztam olyan változattal is, ahol csak a név kezdőbetűjét írtam fraktúrral, és háttérként tettem a névjegyre – a váltakozó olvasásirányú kártya kicsit diszharmonikus lett, míg a címkeszerűen, talpatlan (Franklin Gothic Heavy) betűkkel írt sokkal izgalmasabb.
A kézírásos névjegyeknél már eleve csak a nevet írtam díszesebb fonttal, hogy ne legyen túl kusza a szöveg. A cirkalmasabb betű a Mutlu font – személy szerint ezt már kicsit soknak érzem, a nevet nehéz kiolvasni, a monogrammal lefelé mutató háromszöggé alakított elrendezés sem szerencsés. A másik névjegyen a kézírásos szöveghez az Allurát, míg a többihez az Adobe Jenson Pro Light változatát használtam, míg a mellette levő hullámvonalakat a Nymphette betűkészletéből választottam (ez is egy olyan font, ami kizárólag díszítőelemeket tartalmaz). Ez az egyik kedvenc névjegyem – tény, hogy eléggé minimalista, de egy szerkesztő/korrektor névjegyének nem kell feltétlenül harsogónak lennie.
A névjegyeken szereplő betűtípusokat csak és kizárólag az egyetemi feladatok elvégzéséhez, tehát nem kereskedelmi célra használtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.