Nerina blogja

A Házasságtörést sok helyen felkapták a médiá­ban mondván, hogy Coelho ezúttal némi szoft­pornóval fűszerezve igyekszik eladni új könyvét. Akit csak ez a vonal motiválna, hogy elolvassa a regényt, nagy eséllyel csalódni fog, hiszen Coelho továbbra is megmaradt ezoterikus írónak.

A regény hősnője a harmincas éveiben járó Linda, aki egyes szám első személyben mesél számára rendkívül unalmas mindennapjairól. Sokak által vágyott életet él: gazdag férj, gyerekek, jó állás – mondhatni mindene megvan ahhoz, hogy boldog legyen. Ő azonban mégsem az, érzi, hogy hiányzik valami az életéből. Egy Házasság­törés röviden verzióban itt le is zárhatnánk a cselekményt azzal, hogy Linda értelmes életcélt talál magának, mondjuk, elmegy a közeli kórházba önkénteskedni. De persze akkor hol maradna a beharangozott szoftpornó?

Ehelyett pontról pontra végigkövethetjük, hogyan hatalmasodik el Lindán a depresszió. Coelho nemcsak a női lélek remek ismerője, hanem minden bizonnyal a depresszió szakirodalmában is mélyre merült. Linda a történet elején nemcsak irigylésre méltó, hanem egyben ellenszenves karakter, mivel képtelen élvezni tökéletes életét. Felszínes fejtegetéseit akár a női nem karikatúrájaként is értelmezhetnénk, ha nem keltene szépen lassan szánalmat az olvasóban. Merthogy a laikus is felismeri, hogy depresszió­val küzd, ám ő mindezt rendre tagadja.

Ekkor tűnik fel életében mintegy megváltásként gimnáziumi szerelme, Jacob, aki már ismert politikus, és Linda épp vele készít interjút az egyik cikkéhez. Mivel a nő nézőpontja érvényesül, úgy állítja be a helyzetet, mintha ő vetne szemet a szintén házas férfira, és kezdené el módszeresen elcsábítani. Próbálkozásai eleinte kudarcba fulladnak, ám – mint ahogy a Vörös és feketében – a végeérhetetlen levéláradat itt is célt ér, szerelem lesz belőle. Csakhogy a francia regénnyel ellentétben itt a levélíró, vagyis Linda lesz az, aki szerelembe esik. Az persze vitatható, hogy valóban ez az érzés keríti hatalmába – vagy inkább a mánia.

Ezen a ponton még ad egy lehetőséget az orvostudománynak, hiszen három pszichiáter­hez is bejelentkezik. Csakhogy mindegyiknél egy kitalált történetet ad elő, így borítékol­ható, hogy nem fog megfelelő választ kapni. Emellett persze kifogásolja a terápia idő­tartamát és az árát is, és igyekszik könnyebb és gyorsabb megoldást találni – vagyis felkeres egy sámánt, aki érdemben tud is neki segíteni. A fejezet tulajdonképpen a nyugati orvoslás – gyenge lábakon álló – kritikája.

Linda kezdi egyre jobban érezni magát, hiszen végre értelmet talált életének: megsze­rezni Jacobot. Viszonyuk egy félreeső szállodai szobában teljesül be, ahol Jacob rutinos viselkedéséből végre Linda számára is nyilvánvalóvá válik: nem ő az első szerető a sorban. És ahelyett, hogy hedonista módon kiélvezné a kapcsolatot, inkább durcás tinilányként kezd viselkedni, amivel idővel mindent lerombol.

A regény végkifejletében Linda újraértelmezi addigi életét, és új irányt jelöl ki magának. Az olvasó azt várná, hogy végre olyan, nemes célt talál, aminek egész további életét szentelheti. Ehelyett felismer egy elvont fogalmat, a szeretetet, amitől majd minden jóra fog fordulni. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Coelho egy eszméhez próbált volna történetet írni, de nem foglalkozott azzal, hogy a főszereplő viselkedéséből egyáltalán nem ez a lezárás következne.

Aki eddig is nagy Coelho-rajongó volt, az bizonyára ezt a könyvét se fogja kihagyni. Aki viszont most ismerkedne a munkásságával, az inkább Az ördög és Prym kisasszony című regényével kezdje. A Házasságtörést ugyanis a pornográf jelenetek se fogják az olvasó kezében tartani, ha egyébként nem nyitott a műfajra.

Paulo Coelho: Házasságtörés. Fordította: Nagy Viktória. Budapest, Athenaeum, 2014. 304 oldal.